Eljutottunk a Debreceni Jazz-napok záróprogramjára, már ez is nagy dolog.
Lilla szereti a zenét. Látványosan élvezte, és nem zavarta a sok idegen se.
2010. szeptember 10., péntek
2010. szeptember 9., csütörtök
Nyugaton a helyzet változatlan...
Az idő- és alváshiány állandósult. Már azt is elfelejtettem, hogy blogom van. Egy közeli ismerős figyelmeztetett, hiába nézegeti, nem frissül az oldal.
Néha készül egy-egy videó a kicsiről, de már felrakni se jut időm.
Egy hete megkezdődött az iskola, ezzel csökkent az amúgy se nagy alvásidőm.
Igaz a nagyok már eléggé önjáróak, s ha elalszom akkor is elkészül a szendvics és a reggeli.
Ki gondolta volna, hogy a fiam időnként hamarabb ér a babaszobába a kis ébredőhöz, mint én...
A patchwork-család lassan feladta a családdá válást, s most mégis úgy tűnik, újra elindult valami.
Kovácsolódunk, vagy mi. Talán a legnagyobb változás, hogy a fiam rádöbbent, a számítógépen kívül is van élet, sőt néha érdekesebb is.
Erről jut eszembe, a fiatalság megfertőződött a legújabb on-line játéktól, s "a WOW haldoklik, gyertek ti is HKO-zni" felkiáltással mindannyian Hello Kitty Online-függők lettek. Virágokat locsolgatnak, állatokat simogatnak, és ha kell, elaltatnak a varázspálcájukkal. Nagyon durva:)
A nagylányom ismerkedik a felnőttvilággal, nyári munkát vállalt, s rádöbbent, hogy legnehezebb mosolyogni, és mindenkivel kedvesnek lenni. Lassan 18...
Hétvégén lesz a Magyar dal napja. El kell menni. Mindenkinek. Több helyszín lesz, így elérhetőbbé válik.
Néha készül egy-egy videó a kicsiről, de már felrakni se jut időm.
Egy hete megkezdődött az iskola, ezzel csökkent az amúgy se nagy alvásidőm.
Igaz a nagyok már eléggé önjáróak, s ha elalszom akkor is elkészül a szendvics és a reggeli.
Ki gondolta volna, hogy a fiam időnként hamarabb ér a babaszobába a kis ébredőhöz, mint én...
A patchwork-család lassan feladta a családdá válást, s most mégis úgy tűnik, újra elindult valami.
Kovácsolódunk, vagy mi. Talán a legnagyobb változás, hogy a fiam rádöbbent, a számítógépen kívül is van élet, sőt néha érdekesebb is.
Erről jut eszembe, a fiatalság megfertőződött a legújabb on-line játéktól, s "a WOW haldoklik, gyertek ti is HKO-zni" felkiáltással mindannyian Hello Kitty Online-függők lettek. Virágokat locsolgatnak, állatokat simogatnak, és ha kell, elaltatnak a varázspálcájukkal. Nagyon durva:)
A nagylányom ismerkedik a felnőttvilággal, nyári munkát vállalt, s rádöbbent, hogy legnehezebb mosolyogni, és mindenkivel kedvesnek lenni. Lassan 18...
Hétvégén lesz a Magyar dal napja. El kell menni. Mindenkinek. Több helyszín lesz, így elérhetőbbé válik.
2010. július 5., hétfő
2010. június 8., kedd
Egyéves, ezt is megéltük!
Nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan telik, de már megültük az első szülinapját.
Ennek kapcsán próbáltam rövid számvetést készíteni az elmúlt időről.
Emlékszem, amikor Ábel megkérdezte az első héten, hogy tud-e már beszélni, járni, de legalább mászni, és amikor kiderült, hogy egyiket sem, rákérdezett, hogy akkor mit lehet vele játszani?
Most emlékeztettem rá, hogy most már talán tudja ezeket, és lassan játszani is lehet vele.
4 hónapos kora óta várjuk az első fogát, minden nyűgösségét erre fogtuk, hát elég soká tartott, de ma már látható az alsó két fog hegye is, amint próbál kibújni. Így lassan 4 lesz.
A szülinapján nem csak mi ajándékoztuk meg őt, tőle is kaptunk ajándékot: 7-et lépett, és aztán többször néhányat. Pedig a térden járást már tökélyre fejlesztette, és le is mondtunk arról, hogy próbáljuk rávenni az emberi járásra:).
Már hozzászoktunk, hogy belakta a lakást, és ki lettünk szorítva belőle. Senki sem lepődik meg, ha gyerekjátékra, ételmaradékra, konyhai eszközökre, vagy bármi másra lép a lakás bármely pontján, mivel tudjuk a kisasszony folyamatosan dolgozik az egyenletes terítésen.
Nem írtuk, és nem igazán emlékszünk, mikor állt föl, kezdett el mászni, csak azt tudjuk, hogy meglepően korán kezdett mindent, kivéve az önálló járást.
5 hónaposan ez volt a szint:
Ma itt tartunk valahol:
Egy éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem, fogytam 8 kilót, nincs időm semmire, úszik a lakás, álmodni is alig merünk a kettesben töltött időről, de azért senkit sem beszélnék le a gyerekvállalásról!
2010. május 27., csütörtök
Azok az első szavak
Most hagyjuk a bababa papapa gugygugy-típusúakat és vágjunk bele az izgalmas szakaszba.
Az első jól érthető, valós dologhoz köthető, tudatos szava az apa volt. Nem, nem az amire gondoltok, hiszen nem kockát nevelünk.
Tehát, minden délután, mikor apa várható volt, kiálltunk az ablakba, és ha jött a nagy fehér autóval apa, rámutattunk, és "Itt van apa!"-felkiáltással rohantunk kifelé. A gyerek jól tanul, ezért amikor apával séta közben az iskolaudvaron meglátott egy bekanyarodó nagy, fehér autót, boldogan üvöltötte, ujjával mutogatva, hogy "apa, apa".
Hosszú hónapokba került helyre tenni a dolgot.
A "Nem szabad!" kötelező válasza lett mára a "dede", úgy, hogy oda se néz, és véletlenül se hagyná abba, amit művel.
Ha kérünk valamit, azonnal tudja mondani, hogy "nem", széles mosollyal, azaz hosszú, egyenesre húzott szájjal, ahogy csak ő tudja.
Az "addide", néha türelmetlenül átcsap "adaadaadidé"-be, és akkor már nagyon kell.
Számító dögként mászik rád, és bújik, ha eszel, kávézol, sörözöl, és minden báját bevetve, majd minden körmét beléd vájva próbálja megszerezni, amit kiszemelt magának.
A "baba" jelentése az összes kisméretű, élő emberre vonatkozik. Az óvodáscsoport láttán az 
"addidebaba" mantraként olvadt össze, annyiszor ismételgette (ja, és mindeközben persze kimászott a babakocsiból többször, mivel azt gondoltam naívan, hogy már megérett arra, hogy 20 percig benne üljön boltba menet, és ne kendőben vigyem magamon).
"addidebaba" mantraként olvadt össze, annyiszor ismételgette (ja, és mindeközben persze kimászott a babakocsiból többször, mivel azt gondoltam naívan, hogy már megérett arra, hogy 20 percig benne üljön boltba menet, és ne kendőben vigyem magamon).Reggel, miután mindenki távozott, bánatosan, majd dühösen mondogatta, hogy "addide tajti". Mint kiderült ez Tami lenne, aki kitartóan tanítgatná a nevére, sikertelenül.
A kutyákat már régen "hejdi"-zi, hogy miért, nem értjük.
Lassan egy éves, van két foga, és levesz a lábáról mindenkit. Még a szeme se áll jól, bármilyen huncutságra képes, ha csöndben van, tudjuk, nagy a baj.
Térden jár, még mindig, bár egyszer már megmutatta, tud egyedül is...
Időnként a maga nyelvén hosszú monológokat ad elő, széles mozdulatokkal magyaráz, gesztikulál, és a végén kiabál már, nem értvén, miért nem kellően reagálunk. Ki érti ezt?
2010. május 13., csütörtök
Van foga!! de füle még több:)
Kibújt az első foga. Még nem is látszik, csak érezni a hegyét. De mindenki örül neki, hiszen elmúlt 11 hónapos.
Járni nem akar. Azt mondja nem biztonságos, inkább térden jár, az a tuti.
Ma firkált ceruzával a bátyja matekfüzetébe.
Ma firkált ceruzával a bátyja matekfüzetébe.
Mindenki örült, hogy már megfogja a ceruzát!
Hogy fogja így megérteni később, hogy azt nem szabad?
...és énekel, dudorászik, főleg ha zenét hall. Szereti a 30y-t, a Petőfi Rádiót, és Tami szerint a büntetős zenéket is (üvöltős, hörgős hardrock).
Kipakol minden szekrényt. Főként a könyveket... Lapozgat, az érdekesebb lapokat kitépi. Szeret turkálni a szemétben, és maradékot enni.
A pénztárca, a benne lévő kártyákkal nagyon izgalmas, főleg, ha menetközben kiszórható a babakocsiból, hogy megjelöljük az útvonalat.
A távirányító készségfejlesztő játék. Fejleszti apa, anya ötletességét, hogy mit találjanak ki, hová rejtsék, hogyan érjék el, hogy a használaton kívüli, nem működő darab is ugyan olyan izgalmassá váljon. Rengeteg ötletünk van. Például használni kell, el kell venni, magasra tenni, néha véletlenül elérhető helyen hagyni...
És a mobiltelefon, az mindent visz. Eleinte azt hitte csörgő, és csak akkor zenél, ha rázza, vagy ütögeti.
Minden érdekli, például a konnektor.
Lebontja a nappali parafaborítását és elfogyasztja, néha megmentek néhány falatot.
A kiesett aprópénzt begyűjti, szájába veszi, és az első arrajárónak kiköpi. Levi szerint pénzautomata, csak adhatna nagyobb címleteket is.
Cicaként is kiváló: a gombolyagot kergeti, letekeri, magát bekötözi, és hejdézve kéri, bontsam ki:).
Tudja, hogy a nők nyakláncot hordanak, tehát nyakába aggat mindent, amit talál: telefonkábelt, orrszívót, számítógép vezetéket, anya batyuját (ebbe néha belecsavarodik, és eltűnik alatta), szabócentit.
Mivel segít apának mosni, gyakran beköltözik a szennyestartóba, hogy az alján lévő dolgok is elérhetővé váljanak.
Szóval már sok hasznos dolgot megtanult, és mi is általa. Majd később erről is írok, vagy az első szavairól....
2010. április 23., péntek
30y - bogozd ki
Ezt a számot ismertem meg először. Csengőhang lett.... Egy egyetemi irodában teljesen helyénvaló :), főleg ha bölcsészek vesznek körül...
30y - Egy perccel tovább - Debrecen, Lovarda - 2009.
Kedvcsinálónak szánom ezt a néhány videót, hallgassátok, nézzétek!
Remélem egyre többen váltok rajongóvá!
2010. április 22., csütörtök
A koncert!
Nehezen indultunk el. Fáradtak is voltunk. Sokáig sírt este Lilla, fájt a foga. De el kell menni néha. Érezni kell, mikor szükséges kikapcsolni, és csak egymásra figyelni. Ezek a külön-idők tartanak össze egy kapcsolatot.
Már az elején tudtuk, hogy megérte kimozdulni. Bár mindketten csüggtünk a mobilunk képernyőjén, várván mikor csörög, hogy a csapat feladta, induljunk haza, azért kamasszá válni újra, ordítani a dalokat, csápolni és csókolózni csillogó szemekkel nem utolsó dolog.
Még akkor sem, ha a zérótolerancia miatt alkoholmentesen részegedtünk le...
Másfél éve nem voltunk kettesben sehol, már ennek tudatától különlegesnek éreztük a pillanatot, és az előzenekart is úgy ünnepeltük,mintha mintha maga Lovasi vokálozott volna (ahogy azt egyébként a lemezükön teszi:) ).
Mire Lovasi feljött a színpadra a Kiscsillaggal, már mindenki tombolt. Mi is.
Nem pénzért játszott egy órát kaptunk, hanem örömzenét, színpadi bohócot, valódi játékot!
Azon gondolkodtam el, hányan tudják vajon a tömegben bulizók közül, hogy egy Kossuth-díjas dalait üvöltik.
A koncert végére tudtam, vágyom az orfűi fesztiválra.
Beck Zoliék fél 12 táján kezdtek és fél kettőig abba se hagyták. A 30y számomra évek óta meghatározó.
Hol nyugtató, hol boldogító, hol polgárpukkasztó, de mindenképp kell.
A 17 éves lányom szerint ezen a koncerten neki kellett volna lennie, mert ez az ő zenéjük:).
Itt köszönöm meg neki, hogy az estét a húgával töltötte, altatta, vigyázta, hogy mi mehessünk.
És igen, nagy számban jelen voltak kortársai. És minden bizonnyal nem hinnék, hogy a médiában a káromkodások miatt csak hosszú füttyszóval leadható számok énekese a pécsi egyetemen tanársegéd a Romológia szakon.
Szóval mindenkinek ajánlom hallgasson bele a videókba, amiket fölraktam. Figyelje a szövegeket, van bennük gondolat. Hozzánk szólnak.
És a Szentimentálé-koncert június 26-án a MÜPÁ-ban egyedülálló élmény lesz annak, aki eljut!
http://mupa.hu/program/?pid=817
2010. március 31., szerda
30y, a zene!
Sok éve már, hogy ráakadtam valahol erre a zenére, és nagyon közel áll hozzám. Jól esik hallgatni bármikor, de különösen, ha minden nagyon összedől.
Koncertre még nem jutottam el, de most talán.
Mindenkinek ajánlom:
Április 16. Debrecen Lovarda
Kiscsillag és 30y koncert
Gyertek el!
Olvassátok a honlapot: http://www.30y.hu/
A Müpában csodajó koncert lesz júliusban: SZENTIMENTÁLÉ
Hallgassatok bele!
2010. március 30., kedd
...
Hát igen, jó ideje nem írtam semmit.
A gyerek rohamosan nő, s vele a problémák is halmozódnak. Akinek van gyereke, tudja miről beszélek. Miért nincs foga, miért nem alszik, miért nem nő, kire hasonlít, mikor fog járni, most mije fáj? A sor a végtelenségig folytatható...
Az ember lánya kutat a neten, hátha mások már túlélték, és megválaszolják. Aztán rájön, mások ugyanígy vannak ezzel, és megnyugszik.
Így vettem meg nemrégiben a borostyánláncot. Nem hiszek benne, de már bizonyított, hogy a gyógyszertári csodaszerek sem hatnak az éjjel kinlódó kicsire. Ez legalább a lelkünket megnyugtatja, ha a babát nem is. Próbáljátok ki, ajánlom! http://www.borostyanlanc.hu/
A tény kedvéért 5 napig jobban aludt. Lilla lassan 10 hónapos és fogatlan.
2010. január 6., szerda
Patchwork-család
Hát igen, ezek vagyunk mi!
A klasszikus vicc él nálunk: az én gyerekem, meg a te gyereked veri a mi gyerekünket :).
Hogy hogy lehet ezt túlélni... Megér egy regényt. Egyszer megírjuk, ezt megfogadtuk.
Addig is, ha időm engedi, mesélek.
Nekem van két tinédzser-korú gyermekem. Levente 15 múlt, Tamara 17.
A férjemnek van egy fia, aki kéthetente van velünk. Ábel 9 éves.
A közös gyermekünk Lilla most 7 hónapos.
Ha azt mondom, hogy nálunk is van testvérféltékenység, még a nagyoknál is, tudom furán hangzik. Ha azt mondom a nagy eközben anyjaként pátyolgatja, majd este kisgyerekként kéri, hogy bújjak hozzá és beszélgessünk, kezd összeborulni a kép.
Néha már én se értem a történéseket.
Ábelnek otthon az édesanyja elmagyarázta, hogy az apja lánya neki nem is testvére, és hogy a párja, akivel élnek, az édesapja, és a gyerek apukámnak nevezi. Kezd bonyolódni, ugye?
Naponta megkattanhatnánk az új fejleményektől.
A legszebb a karácsony volt, amikor is mindenki egyöntetűen imádkozott, hogy legyen már huszonnyolcadika!
Mindenki zizgett, hogy hol kell még enni, mikor, és kinek nem kéne őszintén megmondani, hogy mit gondolunk erről az egészről.
Ilyenkor derül ki, hogy túl sok nagyszülő van, annak ellenére, hogy a fele már nem is él, és mind ebédelni akar....
De ezt holnapig mesélhetném.
Végül a felét lemondtuk, és bár mindenki minket gyűlölt, kezdtünk megnyugodni.
Mára ennyi idő jutott...
A klasszikus vicc él nálunk: az én gyerekem, meg a te gyereked veri a mi gyerekünket :).
Hogy hogy lehet ezt túlélni... Megér egy regényt. Egyszer megírjuk, ezt megfogadtuk.
Addig is, ha időm engedi, mesélek.
Nekem van két tinédzser-korú gyermekem. Levente 15 múlt, Tamara 17.
A férjemnek van egy fia, aki kéthetente van velünk. Ábel 9 éves.
A közös gyermekünk Lilla most 7 hónapos.
Ha azt mondom, hogy nálunk is van testvérféltékenység, még a nagyoknál is, tudom furán hangzik. Ha azt mondom a nagy eközben anyjaként pátyolgatja, majd este kisgyerekként kéri, hogy bújjak hozzá és beszélgessünk, kezd összeborulni a kép.
Néha már én se értem a történéseket.
Ábelnek otthon az édesanyja elmagyarázta, hogy az apja lánya neki nem is testvére, és hogy a párja, akivel élnek, az édesapja, és a gyerek apukámnak nevezi. Kezd bonyolódni, ugye?
Naponta megkattanhatnánk az új fejleményektől.
A legszebb a karácsony volt, amikor is mindenki egyöntetűen imádkozott, hogy legyen már huszonnyolcadika!
Mindenki zizgett, hogy hol kell még enni, mikor, és kinek nem kéne őszintén megmondani, hogy mit gondolunk erről az egészről.
Ilyenkor derül ki, hogy túl sok nagyszülő van, annak ellenére, hogy a fele már nem is él, és mind ebédelni akar....
De ezt holnapig mesélhetném.
Végül a felét lemondtuk, és bár mindenki minket gyűlölt, kezdtünk megnyugodni.
Mára ennyi idő jutott...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)