Lassan 3 éves

Ma véletlenül rákeveredtem a blogomra, és rájöttem, hogy jó visszaolvasgatni, mi volt 1-2 éve, szóval érdemes írni ezt a kis naplóféleséget.
Így írok megint.
Több mint 1 éve dolgozom, nehéz mindent összeegyeztetni, különösen, hogy a nagyi lebetegedett, és novemberben elkezdtük az óvodát szűk 2,5 évesen. Jött az összes gyerekbetegség a bárányhimlővel bezárólag. Szerencsére áldott jó óvónénink van, szereti a közösséget, és boldogan indul reggelente, még ha fárasztó is a korai kelés.
Megéltük az első mikulásünnepséget, farsangot.


Most érettségizik a két nagy, nem soká ballagás. Túléltük a szalagtűzőket, a táncpróbákat.


Pár hete volt az éves 30y koncert, csak a kamaszok mentek, mi kihagytuk, de a CSÍK zenekar koncertjére eljuthattunk, hál' istennek. Jólesett kimozdulni egy kicsit.

Lilla kézen fogva sétált ősszel a barátjával, szóval már szavam sincs, ha a nagyok nem egyedül alszanak itthon, és reggel 5-6 gyerek reggelizik a nappaliban.

Tanyát szeretnénk vásárolni, december óta nézegetjük a környékbeli tanyákat, földeket. Tanyablogokat olvasunk, és önellátó gazdaságról álmodozunk. Néha belefáradunk, feladjuk. Tanya még lenne is, de nem sikerül eladni a párom lakását, és így nem megy. Tavaszodik, vetni kéne, meg csibéket, malacokat venni...
A lányok lovat akarnak, én nyugalmat és pénzügyi biztonságot, a férjem szabadulni a kötöttségektől, stressztől, a fiam pedig hallani se szeretne az egészről. Városi lakhelyet kér.
Én szeretném összeegyeztetni a munkámmal, a párom csak ezt szeretné csinálni hosszútávon. Kíváncsi vagyok, hogy ha 5 év múlva visszaolvasom, hogyan alakul.
Egy biztos, a lányom felvételizett matek szakra, a fiam informatikusnak, bár még 5. éven marad. Ők már kifelé nézegetnek. Pár év múlva remélem diplomás, dolgozó, önálló fiatalok lesznek.
No, ha alakul valami, mesélek!