Azok az első szavak

Most hagyjuk a bababa papapa gugygugy-típusúakat és vágjunk bele az izgalmas szakaszba.

Az első jól érthető, valós dologhoz köthető, tudatos szava az apa volt. Nem, nem az amire gondoltok, hiszen nem kockát nevelünk.

Tehát, minden délután, mikor apa várható volt, kiálltunk az ablakba, és ha jött a nagy fehér autóval apa, rámutattunk, és "Itt van apa!"-felkiáltással rohantunk kifelé. A gyerek jól tanul, ezért amikor apával séta közben az iskolaudvaron meglátott egy bekanyarodó nagy, fehér autót, boldogan üvöltötte, ujjával mutogatva, hogy "apa, apa".

Hosszú hónapokba került helyre tenni a dolgot.

A "Nem szabad!" kötelező válasza lett mára a "dede", úgy, hogy oda se néz, és véletlenül se hagyná abba, amit művel.

Ha kérünk valamit, azonnal tudja mondani, hogy "nem", széles mosollyal, azaz hosszú, egyenesre húzott szájjal, ahogy csak ő tudja.

Az "addide", néha türelmetlenül átcsap "adaadaadidé"-be, és akkor már nagyon kell.

Számító dögként mászik rád, és bújik, ha eszel, kávézol, sörözöl, és minden báját bevetve, majd minden körmét beléd vájva próbálja megszerezni, amit kiszemelt magának.

A "baba" jelentése az összes kisméretű, élő emberre vonatkozik. Az óvodáscsoport láttán az "addidebaba" mantraként olvadt össze, annyiszor ismételgette (ja, és mindeközben persze kimászott a babakocsiból többször, mivel azt gondoltam naívan, hogy már megérett arra, hogy 20 percig benne üljön boltba menet, és ne kendőben vigyem magamon).

Reggel, miután mindenki távozott, bánatosan, majd dühösen mondogatta, hogy "addide tajti". Mint kiderült ez Tami lenne, aki kitartóan tanítgatná a nevére, sikertelenül.

A kutyákat már régen "hejdi"-zi, hogy miért, nem értjük.

Lassan egy éves, van két foga, és levesz a lábáról mindenkit. Még a szeme se áll jól, bármilyen huncutságra képes, ha csöndben van, tudjuk, nagy a baj.

Térden jár, még mindig, bár egyszer már megmutatta, tud egyedül is...

Időnként a maga nyelvén hosszú monológokat ad elő, széles mozdulatokkal magyaráz, gesztikulál, és a végén kiabál már, nem értvén, miért nem kellően reagálunk. Ki érti ezt?