Nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan telik, de már megültük az első szülinapját.
Ennek kapcsán próbáltam rövid számvetést készíteni az elmúlt időről.
Emlékszem, amikor Ábel megkérdezte az első héten, hogy tud-e már beszélni, járni, de legalább mászni, és amikor kiderült, hogy egyiket sem, rákérdezett, hogy akkor mit lehet vele játszani?
Most emlékeztettem rá, hogy most már talán tudja ezeket, és lassan játszani is lehet vele.
4 hónapos kora óta várjuk az első fogát, minden nyűgösségét erre fogtuk, hát elég soká tartott, de ma már látható az alsó két fog hegye is, amint próbál kibújni. Így lassan 4 lesz.
A szülinapján nem csak mi ajándékoztuk meg őt, tőle is kaptunk ajándékot: 7-et lépett, és aztán többször néhányat. Pedig a térden járást már tökélyre fejlesztette, és le is mondtunk arról, hogy próbáljuk rávenni az emberi járásra:).
Már hozzászoktunk, hogy belakta a lakást, és ki lettünk szorítva belőle. Senki sem lepődik meg, ha gyerekjátékra, ételmaradékra, konyhai eszközökre, vagy bármi másra lép a lakás bármely pontján, mivel tudjuk a kisasszony folyamatosan dolgozik az egyenletes terítésen.
Nem írtuk, és nem igazán emlékszünk, mikor állt föl, kezdett el mászni, csak azt tudjuk, hogy meglepően korán kezdett mindent, kivéve az önálló járást.
5 hónaposan ez volt a szint:
Ma itt tartunk valahol:
Egy éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem, fogytam 8 kilót, nincs időm semmire, úszik a lakás, álmodni is alig merünk a kettesben töltött időről, de azért senkit sem beszélnék le a gyerekvállalásról!
