Azok az első szavak

Most hagyjuk a bababa papapa gugygugy-típusúakat és vágjunk bele az izgalmas szakaszba.

Az első jól érthető, valós dologhoz köthető, tudatos szava az apa volt. Nem, nem az amire gondoltok, hiszen nem kockát nevelünk.

Tehát, minden délután, mikor apa várható volt, kiálltunk az ablakba, és ha jött a nagy fehér autóval apa, rámutattunk, és "Itt van apa!"-felkiáltással rohantunk kifelé. A gyerek jól tanul, ezért amikor apával séta közben az iskolaudvaron meglátott egy bekanyarodó nagy, fehér autót, boldogan üvöltötte, ujjával mutogatva, hogy "apa, apa".

Hosszú hónapokba került helyre tenni a dolgot.

A "Nem szabad!" kötelező válasza lett mára a "dede", úgy, hogy oda se néz, és véletlenül se hagyná abba, amit művel.

Ha kérünk valamit, azonnal tudja mondani, hogy "nem", széles mosollyal, azaz hosszú, egyenesre húzott szájjal, ahogy csak ő tudja.

Az "addide", néha türelmetlenül átcsap "adaadaadidé"-be, és akkor már nagyon kell.

Számító dögként mászik rád, és bújik, ha eszel, kávézol, sörözöl, és minden báját bevetve, majd minden körmét beléd vájva próbálja megszerezni, amit kiszemelt magának.

A "baba" jelentése az összes kisméretű, élő emberre vonatkozik. Az óvodáscsoport láttán az "addidebaba" mantraként olvadt össze, annyiszor ismételgette (ja, és mindeközben persze kimászott a babakocsiból többször, mivel azt gondoltam naívan, hogy már megérett arra, hogy 20 percig benne üljön boltba menet, és ne kendőben vigyem magamon).

Reggel, miután mindenki távozott, bánatosan, majd dühösen mondogatta, hogy "addide tajti". Mint kiderült ez Tami lenne, aki kitartóan tanítgatná a nevére, sikertelenül.

A kutyákat már régen "hejdi"-zi, hogy miért, nem értjük.

Lassan egy éves, van két foga, és levesz a lábáról mindenkit. Még a szeme se áll jól, bármilyen huncutságra képes, ha csöndben van, tudjuk, nagy a baj.

Térden jár, még mindig, bár egyszer már megmutatta, tud egyedül is...

Időnként a maga nyelvén hosszú monológokat ad elő, széles mozdulatokkal magyaráz, gesztikulál, és a végén kiabál már, nem értvén, miért nem kellően reagálunk. Ki érti ezt?

Van foga!! de füle még több:)

Kibújt az első foga. Még nem is látszik, csak érezni a hegyét. De mindenki örül neki, hiszen elmúlt 11 hónapos.

Járni nem akar. Azt mondja nem biztonságos, inkább térden jár, az a tuti.
Ma firkált ceruzával a bátyja matekfüzetébe.

Mindenki örült, hogy már megfogja a ceruzát!

Hogy fogja így megérteni később, hogy azt nem szabad?

...és énekel, dudorászik, főleg ha zenét hall. Szereti a 30y-t, a Petőfi Rádiót, és Tami szerint a büntetős zenéket is (üvöltős, hörgős hardrock).

Kipakol minden szekrényt. Főként a könyveket... Lapozgat, az érdekesebb lapokat kitépi. Szeret turkálni a szemétben, és maradékot enni.

A pénztárca, a benne lévő kártyákkal nagyon izgalmas, főleg, ha menetközben kiszórható a babakocsiból, hogy megjelöljük az útvonalat.

A távirányító készségfejlesztő játék. Fejleszti apa, anya ötletességét, hogy mit találjanak ki, hová rejtsék, hogyan érjék el, hogy a használaton kívüli, nem működő darab is ugyan olyan izgalmassá váljon. Rengeteg ötletünk van. Például használni kell, el kell venni, magasra tenni, néha véletlenül elérhető helyen hagyni...

És a mobiltelefon, az mindent visz. Eleinte azt hitte csörgő, és csak akkor zenél, ha rázza, vagy ütögeti.

Minden érdekli, például a konnektor.

Lebontja a nappali parafaborítását és elfogyasztja, néha megmentek néhány falatot.

A kiesett aprópénzt begyűjti, szájába veszi, és az első arrajárónak kiköpi. Levi szerint pénzautomata, csak adhatna nagyobb címleteket is.

Cicaként is kiváló: a gombolyagot kergeti, letekeri, magát bekötözi, és hejdézve kéri, bontsam ki:).

Tudja, hogy a nők nyakláncot hordanak, tehát nyakába aggat mindent, amit talál: telefonkábelt, orrszívót, számítógép vezetéket, anya batyuját (ebbe néha belecsavarodik, és eltűnik alatta), szabócentit.

Mivel segít apának mosni, gyakran beköltözik a szennyestartóba, hogy az alján lévő dolgok is elérhetővé váljanak.

Szóval már sok hasznos dolgot megtanult, és mi is általa. Majd később erről is írok, vagy az első szavairól....